A szemes termények tartósításáról
A hazai takarmányozás legkritikusabb pontja a szemes termények állapota. Az elavult, 20-30 éves technikai színvonalat képviselő szárító és tároló berendezések nem alkalmasak megfelelő takarmány-alapanyag előállítására.
A szárítókból nagy beltartalmi veszteségek árán, túlszárított,
fizikai és biológiai tulajdonságaiban csökkent értékű szemes termények kerülnek ki.
A szárítás után, /kukorica/ vagy szárítás nélkül /kalászosok/ betárolt szemesterményeknél, a nagy tömegű, hosszú idejű tárolás alatt elkerülhetetlen a visszanedvesedés. A kondenzvízképződés,
a szemek higroszkópossága és biológiai aktivitása /lélegzés/ egymást erősítő folyamatok.. Ennek következtében káros mikroorganizmusok /elsősorban gombák/ telepednek meg, melyek mérgező /toxikus/ anyagcseretermékeikkel különböző mértékben fertőzik a takarmányt.
A takarmányozási eredetű betegségek következtében az állattenyésztés
naturális mutatói elmaradnak az elvárt színvonaltól, megkérdőjelezik az ágazat gazdaságosságát.
A szárító és tároló berendezések cseréje, felújítása rendkívül költséges.
Megoldás: a szerves sav
A termények tartós tárolásának eredményes és korszerű módszere
a szerves savakkal történő tartósítás.
Az Északnyugat-Európában használt, mindennapos eljárás lényege, hogy a meglévő berendezéseket használva minimális beruházással
egy szállítócsiga és egy folyadékadagoló gép beiktatásával alkalmazható a technológia.
A propionsavas tartósítás a csíramentes szemes terményen
kívül egyéb előnyöket is nyújt. A szárítással kombinált technológia
csökkenti a szárítási veszteségeket és növeli a szárítóüzem
kapacitását. A kezelt szemesterményt nem kell mozgatni, szellőztetni.
Bármilyen méretű garmadában tárolható. A tartósítás lehetővé
teszi a törött szemek teljes értékű felhasználását.
Az előállított szemestermények és így a keveréktakarmányok
a legmagasabb igényeket is kielégítik. A technológiát alkalmazó
kis és nagyüzemek az állattenyésztési ágazat legsikeresebb
szereplői. |
